Samy's Story-2. fejezet

Tudom, naggyon sokat késtem, de nem is volt időm, na meg benyaltam valami vírust, így semmi energiám sem volt, hát még  arra írjak. :( Bocsánatot kérek mindenkitől!
Kócoss 



(Alex szemszöge)

-Alex bácsi?-kéredztem felhúzott szemöldökkel.
-Alex!-ugrott a nyakamba sikítva az unokahúgom. Mondanom sem kell, a kocsiban mindenki ránk szegezte a tekintetét.
-Samy, egy kicsit halkabban nem lehetne?-suttogtam a fülébe.
-Bocs Alex.-mondta szégyenkezve.-Hé emberek!Nincs jobb dolguk, mint minket bámulni?-kérdezte a ránk bámulóktól, mire persze azonnal elkapta a fejét mindenki.
-Na de Samy! Azért bunkónak nem kell lenni!-Mondtam vigyorogva.
-Annyira hiányoztál Alex.-ölelt meg szorosan.
-Te is nekem Lissa.-súgtam, mire fölkuncogott.
-Látom nem felejtetted el a becenevem.
-Hogy is felejthetném el?-vigyorodtam el.
-Alex te amúgy mit keresel itt?
-Ezt én is kérdezhetném kisasszony.-válaszoltam,mire fölnevetett
-De tényleg Alex, miért vagy itt?
-Forksba tartok.-vontam meg a vállam.
-Oké, ezt gondoltam.-forgatta meg a szemeit.-És még is mi okból,ha szabad kérdeznem?
-Tanári állást kaptam.-vontam meg ismét a vállam.
-Úúú, tényleg? Mit fogsz tanítani?- kérdezte Samy.
-Történelmet.
-Ha te leszel a töritanár nem fogunk unatkozni! Te sokkal érdekesebben meséled el!
-Az igaz, de a többi töritanárral ellentétben én mindent meg is éltem 681 évre visszamenően!-suttogtam olyan halkan,hogy még vámpírfüllel is alig lehetett hallani.
-Abban van igazság.-bólogatott.
-Alex, neked Forksban már van hol laknod?
-Ööö.. nem még nincs.
-Akkor költözz hozzám! Anyuéknak volt egy házuk a városban,és még mindig megvan.-vonta meg a vállát.
-Ami azt illeti nekem is van elég pénzem, tudtam volna venni lakást, de valahogy nem nem éreztem szükségét.
Az ajánlatodat viszont elfogadnám ha nem zavarok.
-Alex, viccelsz? Te sosem zavarsz! Nem  úgy mint egyesek.-szusszant föl ingerülten
-Miért, ki zargat?-kérdeztem kíváncsian.
-Aro már vagy 60 éve nyaggat és próbál beszervezni de én mindig nemet mondok.-mondta ingen csak bosszús ábrázattal. Viszont erre a mondatra megdermedtem.
-A Volturi?-kérdeztem elhaló hangon.
-Igen,de ne aggódj, egy ujjal sem fognak hozzád érni.
-Én nem magam miatt aggódok Liss. Hanem miattad.-morogtam nagyon halkan
-Engem ne félts Lex.-mondta,mire én elmosolyodtam a rég nem használt becenevem. Csak anyám és az öcsém hívott így. A halott öcsém gondolatára fájdalmasan megrándult az arcom. Aztán mégis elmosolyodtam. Őszintén.
-Na gyere ide Liss.-tártam ölelésre a karjaimat,ő pedig mint egy kiscica, egészen hozzám bújt, én meg simogattam a hátát.
-Forks következik.-szakított ki a meghitt pillanatunkból egy unott női géphang.
-Nem baj ha sulin kívül Lex-nek hívlak?- kérdezte miután hátrébb húzódott.
-Dehogy baj. Nyugodtan.
-Lex, majd segítesz vinni a cuccom? Egyedül nem fogom elbírni!-meresztett rám kölyökkutya tekintetet.
A szám megremegett a visszafojtott mosolytól. Odahajoltam a füléhez és azt suttogtam:
-Még hogy nem bírod el mi?
-Tudod fent kell tartani a látszatot.-suttogott vissza, miközben éreztem, hogy elvigyorodik.
-Na akkor segítesz?-kérdezte immár normál hangerővel.
-Még jó hogy. Miért ne segítenék?
-Köszi Lex bácsi!-ugrott a nyakamba és nyomott egy puszit az arcomra. Na ezen azért meglepődtem.
-Öhm... szívesen Liss. Neked bármikor.
-Na gyere! vigyük ki az előtérbe!-és ezzel a mondatta együtt fölkapta az (elég méretes) hátizsákját,megfogta 2 darab bőröndjét (az egyiken még egy táska is volt) Nekem pedig a kezembe nyomott 2 elég méretes utazótáskát. A saját csomagomat fölkaptam a vállamra, Samy cuccait pedig a kezembe fogtam. Úgy néztünk ki mindketten, mint egy karácsonyfa. Mondhatnám, hogy majd leszakadt a karunk a nagy súlytól, de mivel vámpírok vagyunk ez meg se kottyan. A vonat fékezni kezdett, aztán megállt. Én leszálltam, Samy ledobálta a cuccait én meg elkaptam, végül pedig ő maga ugrott le,én meg őt is elkaptam.
-Miért kaptál el?-durcás arccal, de a szeme csillogott a vidámságtól.
-Mert nem akartam hogy eltörjed valamid vagy bajod essen-mondtam komoly arccal de közben majdnem elröhögtem magam.
-Jaj Alex! Ugye tudod mennyire kicsi az esélye, hogy bármi bajom essen?-nyögött fel.
-Tudom de azért próbálj meg vigyázni magadra, jó?
-Renben apuci.-mondta vigyorogva, én meg megcsóváltam a fejem.
-Samy, megélem én még azt hogy a korodhoz méltóan viselkedsz?
-Bocs Lex, nem hiszem.-villantott rám egy vigyort, aztán lesétáltunk a peronról. Samy fogott egy taxit és a sofőr kezébe nyomott egy cetlit azzal az utasítással hogy vigyen oda minket. Az erdőben volt, egy kis bekötőúton lehetett befordulni a házhoz.

                 


Írás közben hallgattam:Icona Pop- I Love It                              

Excusez-moi!

Bocsánatot kérek, hogy már 2 hete nem írtam, de nagyon mozgalmas volt ez a 2 hét, és nem volt időm írni. Mindjárt kész leszek a frissel, még csak egy kis türelmet kérek!
Nagyon elszomorított hogy nem írtatok komit. Könyörgöm, legalább egy sort! *aliceféleellenállhatatlankölyökkutyatekintet*

Pussz: Kócoss

Samy's Story-1. fejezet

Éés meghoztam az első fejit! Sokat dolgoztam vele és igen, egy kicsit rövidke lett most, de azt átlag olyan 1000-1500 szavas lesz.Ja,és egy pár kominak is örülnék! :)
Ajánlom hallgatni
 közben az Imagine Dragons-It's time című számát.
Jó olvasást! :)


(Samy szemszöge)

Újra itthon, Forksban. Nem tudom, jó ötlet volt-e idejönnöm, de valami a szívem
 legmélyén ide húzott, ahol először láttam meg a napvilágot. Ezekkel a gondolatokkal bámultam ki a vonat ablakán és néztem az esős, elsuhanó tájat.Kicsit (mit kicsit, nagyon) hidegnek, borúsnak és csapadékosnak éreztem az átlagos magyarországi időjárással szemben,de hát mit vártam Washington államban, ráadásul Forksban? Én amolyan világjáró típus vagyok, röpke 172 év alatt laktam olasz, orosz, francia, magyar, német és spanyolországban, amerikában mind az 50 államban és Angliát meg írországot se felejtsem ki. A maradék 100 évet pedig felváltva anyuval is apuval töltöttem, mivel teljesen máshol laknak de nem szabad akaratukból. A szüleim Felix Volturi és Sarah Salvian. Ők biológiailag is a szüleim,pedig a vámpíroknak elvileg nem is lehet gyereke. Anya viszont félig ember volt, mivel nagyi embernek született csak fölcsinálta egy vámpír Brighton-ban. A várandós időszak 2 és fél hónapig tartott és nagyi sajnos belehalt a szülésbe, mivel anya akaratlanul is, de darabokra törte. Egy vámpír férfi megérezte a vérszagot és megtalálta anyát. Először átváltoztatott vámpír gyereknek nézte de aztán meglátta jégkék szemeit és azt hogy sír na meg látszott rajta hogy született így magához vette és elvitte Írországba majd ott fölnevelte. Anya 10 évesen 32-nek nézettki és az értelmi szintje is egy 32 évesén volt. Aztán a fizikai fejlődése megállt, de attól még minden hónapban volt neki és a haja is nőtt.
Amikor apunak egyszer dolga akadt Dublin-ban akkor találkoztak először. Apu első látásra beleszeretett és ez kölcsönös volt. Aztán apunak vissza kellett mennie Volterrába de anyut is vitte magával. Amikor Caius meglátta őket nagyon bedühödött hogy "Nem koncentrál a feladatára!" először meg akarta öletni aztán végül is annyi lett belőle hogy Jane-nek vagy 1 teljes napig kínoznia kellett folyamatosan. aztán egy ideig ott éltek de aztán anyu már nem bírt tovább ott maradni. Miután elment apu teljesen összetört és egy idő után már nem bírta tovább és már szinte könyörögve ment oda Aroékhoz hogy engedjék el utána. 9 alkalommal nemet mondtak neki végül Aro elengedte azzal a feltétellel, hogy
ha hívják, azonnal ugrik. Demetrit is elküldte vele, hogy segítsen neki megkereseni, aztán ha megtalálták jöjjön vissza. Dem a nyomkövetői képességével secperc alatt megtalálta anyát. Írországban volt. Apu megköszönte Dem-nek a segítségét aztán az országon belül már maga kereste meg. Anyuék végül összeházasodtak, aztán nemsokára jöttem én. Anyu 2 hónapig volt velem várandós,utána megszülettem.Anyut darabokra törtem, de apu még időben megharapta,így másfélnapnyi szenvedés után átváltozott. Azért másfélnapnyi, mert már ígyis félig vámpír volt. Én félvámpírnak születtem emberi ételt is tudtam enni, tudtam sírni, aludni. Aztán kezdett föltűnni az embereknek, hogy apu és anyu még mindig 35 nek illetve 32 nek nézett ki. Így aztán elköltöztünk és öt éves koromig sehol sem telepedtünk le 1 évnél tovább. 5 éves koromban (17 nek néztem ki az értelmi szintem pedig egy 20 évesén volt) apu átváltoztatott és nekem is csak másfél napig tartott mert félig vámpír voltam eleve. A szüleim állatvérre akartak szoktatni,de a szervezetemnek valahogy ne bírta. Amikor megkóstoltam, nekem olyan íze volt mint a homok. Mondjuk emberkajából a húst meg tudom enni meg a kólát és a kávét meg meginni tudom. (Vámpírlétemre! Meg még sírni is tudok) Akkor apuék a kórházból loptak vért hogy ne kelljen ölnöm. Mivel én elég rövid időközönként és hirtelen szomjazok meg ezért mindig tartok magamnál egy fémkulacsban vért. Én szinte mindig emberek között utazok ezért is szükséges. A kulacs egy jó 2-2 1/2 literes, hőszigetelt fémpalack.Persze öltem már embert, de csak gonosza,rossz embereket. Aztán el kellett vinni bemutatni engem a Volturinak. Én meséltem el az elmúlt 5 évet Aroéknak hogy ne bántsák anyut és aput. Aro persze el volt ragadtatva tőlem meg a képességemtől, ami abból áll fel tudom venni bárkinek akit ismerek az alakját és ezzel együtt megkapom a képességét és az emlékeit. Amikor visszaveszem az eredeti alakomat a képesség és az emlékek eltűnnek belőlem. Emellett kisebb változtatásokat is meg tudok tenni magamon,mint mondjuk megnövesztem/lerövidítem a hajamat, megváltoztatom a színét, a szemszínemet, az arcformámat. Be is akart szervezni de én megköszöntem az ajánlatát és nemet mondtam. Apának viszont muszáj volt maradnia. Anya se maradhatott vele mert neki meg ott van a saját klánja, aminek ő a vezetője. Az egyik Olaszországban van, a másik meg Magyarországon, ami elég messze van tőle. Minden évben 3 hónapot töltök Volterrában És Magyarországon, egész pontosan Szegeden. Alec és Dem nekem olyan mint két bátyó,és úgy is szoktam őket hívni. Bátyónak,vagy Bátyusnak. Alecen Jane-el osztoszkodunk, mivel még is csak az ikertestvére. Heidi-vel és Jane-el ugyanúgy vagyok mint a fiúkkal, olyanok nekem mint ha a nővéreim lennének. Renata-t viszont egyáltalán nem bírom, de ő se engem. Annyira undok és mindig szívat a pajzsával. Gőzöm sincs miért ilyen de nekem már nagyon elegem van. Renata elképesztően hasonlít anyára és rám a vörös hajával,meg is kérdeztem a csajokat erről. Azt mondták ,anyunak a húga. Na erre teljesen elképedtem. A nagynéném? Na nehogy már! Ettől nem kedveltük jobban egymást. Őszintén? Tojok rá. Ööö... Ja és egyébként egy 272 éves vámpírlány vagyok, hosszú szögegyenes vörös lobonccal rendelkezem és 178 cm a testmagasságom és nem mellesleg Samantha Elisabeth Salvian Volturi a nevem. Samantha Salvian-ként ismernek és mivel utálom a keresztnevem ezért Samy lettem. Most épp a Forksba tartó vonaton ülök és bámulok ki az ablakon. Aztán valami meleg csorog le az arcomon és lecsöppen a kezemre. Majd még egy. És még egy. Megint egy és megint egy. Eddig észre se vettem, hogy sírok. Dühösen töröltem le a kézfejemmel a könnyeimet.
-Elég ebből! Te egy erős nő vagy Samantha!-motyogtam halkan. Aztán hirtelen elemi erővel csapott a torkomba a jól ismert kaparó, lángoló,érzés. Na erre mondtam azt, hogy hirtelen szomjazok meg! Idegesen kaptam a táskám után és kezdtem el kotorászni benne. Hol a fenébe van az a nyomorult kulacs? Megvan! De üres!
-A francba!-sziszegtem nagyon halkan. Aztán egy kellemes,mély baritont hallotam a hátam mögül.
-Elnézést, szabad ez a hely?-meg egy ismerős, édes illatot éreztem.Tehát vámpír.
Apa? Nem, neki nem egészen ilyen az illata. Akkor ki?
Lassan a hang felé fordítottam a fejem és elképedten bámultam az előttem álló férfira.
-Alex bácsi?

                                               Alex

Imagine Dragons-Radioactive
Imagine Dragons-It's Time

Sziasztok! ^^

Sziasztok!

Ezen az oldalon az én Twilight-os ficjeimet lehet majd olvasni.Némelyik hosszabb, némelyik rövidebb lesz. Ez az első próbálkozásom, úgy hogy lécci nézzétek el a kisebb-nagyob hibákat. Az oldalon inkább Volturis történetek lesznek, mivel a Volturi a kedvencem. ( megjegyzem én sem tom miért)

Na, elég a fecsegésből!

Jó ólvasást kívánok!

U.I.: komikat pls!

Pussz:Kócoss